Connect with us

HU

Szerethetünk-e még egy gyönyörű dallamot, ha tudjuk, hogy az énekes szíve nem tiszta?

Published

on

Szerethetünk-e még egy gyönyörű dallamot, ha tudjuk, hogy az énekes szíve nem tiszta? Elválasztható-e a művészet varázsa attól az embertől, aki létrehozta?

Sokan kerülünk szembe ezzel a nehéz belső vívódással. Ott ülünk a fotelben, hallgatunk egy dalt, ami évekig a támaszunk volt a bajban, vagy nézünk egy filmet, ami mindig megmosolyogtatott… aztán jön egy hír. Egy sötét folt az előadó múltjából, egy méltatlan tett vagy egy olyan viselkedés, ami szöges ellentétben áll azzal a jósággal, amit a művészetéből kiéreztünk.

Ilyenkor a szívünk hirtelen megfagy. Vajon bűnrészessé válunk azzal, ha továbbra is tapsolunk? Vagy a művészet már nem az övé, hanem a miénk, mióta beengedtük a lelkünkbe?

Vannak, akik azt mondják: a tehetség nem ad felmentést az emberség alól. Ha valaki visszaél a hatalmával vagy fájdalmat okoz másoknak, a támogatásunkkal – legyen az egy megvett jegy vagy egy kattintás – akarva-akaratlanul is erőt adunk neki. Úgy érezhetjük, hogy a tisztességünk többet ér, mint bármilyen fülbemászó refrén.

Másfelől viszont a művészet néha nagyobb, mint maga az ember. Egy festmény, egy regény vagy egy koncert egy önálló fénysugár, ami vigaszt nyújtott nekünk a magányos estéken. Ha minden hibás embert kitörölnénk a kultúránkból, a múzeumaink és a könyvtáraink talán félig üresek lennének. Hiszen mindannyian esendőek vagyunk, még ha a hírességek botlásai nagyobbat is szólnak.

Talán a válasz valahol ott rejlik, ahol a saját belső békénk kezdődik.

Ha egy alkotás már nem örömet, hanem keserűséget és csalódást okoz, akkor el kell engednünk. De ha a mű képes volt minket jobb emberré tenni, akkor az a fény már a miénk, és nem veheti el tőlünk az sem, aki elindította.

Zárjuk le ezt a kérdést azzal, hogy a legfontosabb “műalkotás” mindig a saját életünk és a karaktereink maradnak. Maradjunk hűek az értékeinkhez, de ne felejtsük el: a szépség néha a legváratlanabb, olykor tövises helyeken is kivirágzik. ✨

Ti mit gondoltok erről a nehéz kérdésről? Képesek vagytok elválasztani az alkotót a művétől, vagy ha csalódtok az emberben, a művészete is elveszíti az értékét? Írjátok meg a véleményeteket kommentben! ❤️

Click to comment

Leave a Reply

Ваша e-mail адреса не оприлюднюватиметься. Обов’язкові поля позначені *

один × один =

Також цікаво:

HE60 хвилин ago

מירי מרמת גן, המדרגות שנעצרו והכיסא שהתחתן איתי

זה התחיל בכיתה ז', בבית ספר "רמון" ברמת גן. ישבתי בשורה השלישית ולא הצלחתי לקרוא מה שהמורה כותבת על הלוח....

IT1 годину ago

Il conto intestato a Greta

Bruno Castellani aveva sessantotto anni e una carrozzeria a Cesena che portava avanti dal 1987. Quando il cuore ha cominciato...

IT1 годину ago

Il conto intestato a Greta

Bruno Castellani aveva sessantotto anni e una carrozzeria a Cesena che portava avanti dal 1987. Quando il cuore ha cominciato...

HU2 години ago

A győri fényezőműhely, amit apám négy éve rám hagyott

A Rákóczi utcai fényezőműhely ajtaján még mindig az én nevem áll: Vámos Dénes. Négy éve, mikor apám meghalt, ő adta...

CZ2 години ago

Servírka z bistra U Kotvy nezapomíná na tvář

Jmenuji se Radka Blažková a servíruju už jedenáct let v bistru U Kotvy kousek od vlakového nádraží v Pardubicích. Za...

BG2 години ago

Нотариусът от Хасково не помни лицата, а ръкописите

Работя като нотариус в Хасково от осемнайсет години и съм чувала всякакви истории на този стол срещу бюрото. Но онази...

FR2 години ago

Le chat qui valait plus que l’héritage

Camille avait trente-quatre ans quand le notaire, dans son cabinet de la rue Gambetta à Rennes, lui avait tendu un...

ES4 години ago

Un segundo hogar en el rancho de la Tía Vero

La cabra llegó al rancho en una camioneta destartalada. Eran las seis y media de la tarde, el sol ya...