— Gábor. Csend. — Gábor, én tudom. Rám nézett. És a szemében annyi minden volt. Nem szégyen. Nem bűntudat. Valami olyasmi, ami a teljes elveszettségre hasonlított....
Amikor kimondtam, hogy „Akkor neked kell menned”, a szoba levegője szinte megfagyott. Nem volt kiabálás, sem drámai ajtócsapkodás. Csak az a dermesztő felismerés, hogy két ember,...
Ott álltam a tűző napon, valahol egy kietlen, poros földút szélén, mérföldekre a legközelebbi háztól. A kulacsom az alját verte – talán két-három korty langyos víz...
Ahogy bekanyarodtunk az utcánkba, mintha megérezte volna, hogy megérkeztünk. Az autó megállt, kinyitottam az ajtót, de ő csak ült. Még mindig az a kérdő, félénk tekintet...